Két évvel ezelőtt egy – akkor még alig 11 éves – kissrácra hívták fel a figyelmem. Benyó Máté akkor még alig látott ki a kormány mögül, de olyan elszántság volt a tekintetében, hogy érdemes volt rá kicsit jobban odafigyelni.

A Benyó Máté, persze jó génekkel volt (van) megáldva, hisz édesapja már több mint két évtizedet eltöltött az technikai sportok világában – és nem mellesleg néhány bajnoki címet is zsebre vágott – így aztán talán magától értetődően Máté elég gyorsan a kipufogók közelébe került. A kis palánta talán előbb tanulta meg, hogy mi az a gázkar a quadon, mint sem, hogy tizenegyes rúgjon a haveroknak. A lényeg, hogy alig 11 évesen már az auto-cross és rali-crossban versenyzett, és nem csak, hogy versenyzett, de kategória bajnoki címet is begyűjthette. Ráadásul a gyorsasági szakág II. osztályában is bajnok lehetett 12 évesen. De, már a tavalyi év során tesztelte és tanulta a Suzuki Swift 1,3 vezetését. Végül 2013 októberében az – akkor még – Suzuki BIO Kupa záró versenyén rajthoz állt. A versenyt sikeresen befejezte, és látható volt, hogy lesz folytatás.

Tavasszal – mindenki nagy meglepetésére – kiderült, hogy nem az 1,3-as, hanem rögtön az 1,6-os kategóriában indul. Mivel az FIA nemzetközi versenyein 16 év alatti versenyző nem indulhat – helyesebben nem értékelhető – így a nemzeti bajnokságban való szereplés lett célul kitűzve. Az év elején arról folyt a diskurzus, hogy az idei év a tanulás éve lesz. Az eredmény, pedig másodlagos, de „jó lenne, ha a top 10-ben tudna végezni”. Nos, a szezon előtti „papírforma” elég gyorsan borult, miután az év első versenyén a – Swift Cup Europe HUN 1,6 kategóriában – futamot nyert. Mondhatnánk, hogy ez a szerencse műve volt, de aligha nevezhető szerencsének – inkább tehetségnek – hogy a nemzetközi mezőnyben az ötödik, míg a nemzeti mezőnyben az első helyről rajtolhatott. Az osztrák versenyzőket – akik esőgumival mentek – esély sem volt utolérni, de így is torony magasan nyerte a nemzeti kategóriát. Így ő lett a sorozat legfiatalabb (12 évesen 9 hónaposan és 16 naposan) futamgyőztes. Majd másnap ismét dobogón végzett, Csik János mögött másodikként. Itt kell megjegyezni, hogy – az abszolútban is második lett, vagyis a nemzetközi sorozatban – ami figyelemre méltó, hisz ismét egy több mint húsz fős mezőnyben érte el. Ez volt az a pillanat, amikor többen is felkapták fejüket és felszisszentek. Hogy ez véletlen? Csak a szerencse műve lett volna? Nem. Szó sem lehetett, de erre nagyon gyorsan rá kellett ébredniük a kétkedőknek.

Szlovákiában az első versenyen ötödik lett, de aztán a második versenyen – nagyon extrém körülmények között – ismét futamot nyert. Négy versenyből három alkalommal végzett dobogón és két alkalommal elsőként. Ezt már nem lehet a „szerencse” számlájára írni, főleg úgy, hogy még mindig egy 12 éves gyerekről beszélünk. (Talán, ha Németországban történik ez, akkor rögtön nagy betűkkel írnák a médiák, hogy új Schumacher vagy Vettel van születőben? De nálunk ez csendesebben zajlik. Semmi hűhó, semmi cirkusz.) Mindenki csak várta, hogy mi lesz? Vajon tényleg újabb talentuma lesz a magyar autósportnak? Jogos kérdés, de a szezonból még jócskán volt hátra.

Salzburgban a sebesség és a szélárnyék kapott főszerepet. Máté, pedig ismét bizonyította, hogy nem csak, hogy helye van a sorozatban, de bizony számolni kell vele a bajnoki dobogón is. Ismét két futam, ismét két dobogó (egy harmadik és egy második hely). Ekkor a mérlege, már több mint figyelemre méltó volt.

Majd jött a Pannonia Ring (VII. és VIII. forduló), ahol az első futamon második lett, aztán jött az első nagy veszteség. A második futamon ugyan harmadiknak intették le, de időbüntetést kapott, így a negyedik helyre szorult. A szezon fele eltelt és Máté még mindig a top – sőt bajnokságot vezető – pilóták között. Már senki nem kérdőjelezhette meg tehetségét. Máté közben maradt, aki volt. Ugyan az a csendes srác, csak közben még komolyabb lett, még jobban figyelt és egyre többet tanult. Az autókba közben bekerült az AIM rendszer, mely lehetővé tette, hogy a versenyzők is megismerjék a loggolás világát. Így Máté számára egy újabb feladat került előtérbe. Most már minden centiméter látható volt, hogy mit és hogyan csinált a pályán. Elkezdődött számára a mesterképzés, az, amikor már szinte centiről centire kell eltalálni az ideális íveket. És Máté tanult. Tette ezt alázattal és tudásvággyal. Aztán jött a Red Bull Ring.

Olyan nincs – és ezzel a legnagyobbak is így vannak – hogy mindig minden tökéletesen sikerül. Máté a Red Bull Ringen nagyon akart bizonyítani. Gyors pálya, kevés előzési lehetőséggel. A verseny felénél leesett az eső. És, ami korábban az előnyére fordította a viszonyokat, az most ellene dolgozott. Egy rossz döntés eredményeként ütközött és kiesett. Ez volt az első alkalom, amikor nem ért célba és nem szerzett pontot. A második futamra összerakták a szerelők az autót, de a mezőny végéről (26. hely) rajtolva sok reményt nem lehetett fűzni az eredményhez. Az is elfogadott lett volna, ha egyáltalán nem sikerül neki felzárkózni a pontszerző helyre. Mentálisan nagy volt rajta a nyomás. De nem kívülről, hanem belülről. Ő nem tudta megbocsájtani magának a hibás döntését. Nem tudott beletörődni abba, hogy rajta múlt a kiesés. Ezért aggódva tekintetek figyelték a vasárnapi versenyt. Ezek után kész csoda volt, hogy a legutolsó helyről a hetedik helyig feljutott. A versenyt követően – több időbüntetést is kiosztottak – Máté végül az ötödik helyen végzett. Több mint húsz helyet jött előre, ami – hogy pestiesen mondjam – „Nem semmi.” A haza vezető úton már újra a vidám Máté ült a kocsiban, aki – mint egy vérbeli profi – beszélt a hétvégéről. és értékelte az eseményeket.

Hosszú szünet után augusztus végén jött ismét Szlovákia. Szép emlékek, nagy remények. Máté azonban már a szabadedzéseken is küzdött a tizedekkel. Nem ment az autó, nem találta meg a „góllövő” cipőjét. Ráadásul öt rajthelyes büntetést cipelt magával Ausztriából, így a 14. helyről rajtolhatott. Az első versenyen többször felküzdötte magát az élbolyba, de aztán a végén – idő előtt – elfogyott az üzemanyag. Ennek fényében már annak is örülhetett, hogy egyáltalán beért a célba. Ez volt idei szezonjának második legrosszabb versenye. A vasárnapi versenyen már visszatért a lendület és végül ismét dobogóra állhatott. A harmadik helynek, pedig úgy örült, mintha futamot nyert volna.

Nos, három futam van már csak hátra az évből, és októberben a Hungaroringen eldől, hogy a bajnokságban hol zárja a szezont. A bajnoki címre matematikailag van esélye, de – nagyon profi – hangsúlyozta, hogy a „szerencsére nem lehet alapozni”. Nézve ennek – most már 13 éves – fiatalembernek a teljesítményét, több mint remek. Tényleg zseniális. 12 versenyen hét dobogó (2 első hely, 3 második és 2 harmadik) nem a véletlen műve. Legyen bármi is az utolsó hétvégén Benyó Máté lesz a kupa legfiatalabb és legeredményesebb pilótája. 13 éves 3 hónapos lesz, amikor a szezon befejeződik, és nevét már beírja az autósport legjobbjainak lapjára. Hogy mit hoz a jövő azt nem tudni. Az azonban biztos, hogy Máté személyében egy újabb nagy tehetség született.

Ez mitől fontos? Mert Máté lehet az, aki bebizonyítja – nem csak a szakmának, de korosztályának is – hogy érdemes álmodni, és nekivágni az autósportnak. Példa lehet korosztályának és egyben ledőlhetnek sztereotípiák. Ő a bizonyíték arra, hogy meg lehet – és meg is kell – adni az esélyt a fiataloknak, hogy bizonyítsák tehetségüket a technikai sportok ezen ágán is. Máté az elmúlt évben mind mentálisan, mind fizikálisan is rengeteget fejlődött. Fiatal kora ellenére már képes professzionálisan gondolkodni és cselekedni. Egy szó, mint száz. Benyó Máté méltó lesz ahhoz, hogy a hazai és nemzetközi autósport legjobbjai közé kerüljön. Azt viszont csak remélni tudom, hogy hosszú és szép karriert fog befutni az autósportban.