„A jog a politika ágyasává vált” – kezdte hétfői nyíregyházi előadását dr. Kolláth György. Az alkotmányjogász a Táncsics Alapítvány meghívásából járt a szabolcsi megyeszékhelyen.

Ma az országgyűlésben nem a kormány, hanem egyéni képviselők nyújtják be a törvényjavaslatokat, amit nem parlamenti jogászok, hanem egyéni ügyvédi irodák dolgoznak ki. Ebből adódik, hogy sok esetben még az se ért vele egyet, aki beterjeszti. A jogalkotás így egy kicsit olyan, mint a sörfőzés, vagy a parizer gyártás, akinek valaha is kedve van ezeket fogyasztani akkor ne nézze, meg hogyan készül, mert örökre elmegy tőle a kedve. Az, hogy egyéniben terjesztenek be javaslatokat arra alkalmas, hogy ne kelljen senkivel sem egyezetni, ugyanakkor az alkotmányjogász hozzátette senki sem veheti magának a jogot, hogy ő mondja meg a „tutit”.

Nincsenek hatástanulmányok, háttérszámítások, gazdasági elemzések a törvényjavaslatok mögött. Ezt a lázas állapotot meg kell szűntetni. Nincs az a válság helyzet, melyben visszamenőleges negatív törvényeket lehetne alkotni. Az elv, hogy a törvény nem tudása nem mentesít, de hogyan lehet betartani a törvényt, ha utólag, alkotják.

Kolláth szerint jogalkotási túltermelési válság van ma Magyarországon, mennyiség van, minőség nincs. Arra, hogy 2010 nyarától közel 500 törvényt fogadott el a parlament nem büszkének kellene lenni, hanem szégyenkezni miatta. A házelnöknek lenne a felelőssége, hogy ilyen minőségű törvényjavaslatokat szavaznak meg a képviselők.

Az Európai unióban a törvényalkotók felelősek a jogalkotással okozott károkért, míg ez Magyarországon egyelőre ismeretlen, Kolláth szerint ameddig nem lesz jogi felelősség addig nem is lesz változás.

Az új alaptörvényhez, melyet megalkotásánál gránit szilárdságúnak mondanak eddig két alkalommal kellett hozzányúlni, persze nem az alaptörvényt, hanem a sarkalatos törvényt módosítják. Az Alkotmányból Alaptörvény lett, a Magyar Köztársaságból pedig Magyarország. Kolláth szerint nem lehet Werbőczyt, vagy az Aranybullát összehozni a 21. századdal, vagy Magyar Korona van, vagy népszuverenitás, a kettő nem összekeverhető. Az alaptörvénybe nem került be például, hogy Magyarországon piacgazdaság van, ez ad lehetőséget a kormánynak a kisajátításra.

Magyarországot nem törvények, hanem miniszterelnöki pátensek irányítják. Tudomásul kell venni, hogy a magyar alaptörvény nem áll felette az Uniós jognak, így például hiába lesz sarkalatos törvény a földről szóló jogszabály, azt Brüsszel felülírhatja, mint ahogy azt meg is tette a bírók nyugdíjazásánál.

A választó jogi törvénytervezet kapcsán Kolláth elmondta, a világon négy kritériuma van a demokratikus választásoknak ez pedig, hogy: általános, egyenlő, közvetlen és titkos, ha ebből bármelyiket korlátozzák, akkor a megválasztott kormány legitimitása kérdőjeleződik meg, márpedig az új törvénynél ez a helyzet. Az általános választójogot a regisztrációval korlátozzák, azzal, hogy az ajánló szelvényt eltörölték és egy személy több jelöltet is ajánlhat, az egyenlősség csorbul.

Kolláth szerint vissza kell állítani a jogállamot, ennek lépéseit pedig a következőkben vázolta. Először is a mostani Alaptörvényről, vagy ha úgy tetszik „Felcsútmány”-ról kimondható, hogy közjogilag érvénytelen. Az új országgyűlés hatályon kívül helyezheti mindazon törvényeket, melyek a demokrácia leépülését szolgálták, azaz egyedül az elit hatalommegtartását szolgálták. Fel kell állítani egy politikától független ügyészséget, mely kivizsgálja az esetleges jogsértéseket, végül pedig a független tisztségekbe pártsemleges embereket kell ültetni, valamint a közigazgatásban is vissza kell hozni a minőséget, mert most szakemberek munkáját politikusok végzik.

Eljutottunk addig, amikor megálljt kellene parancsolni ennek. A jogállam visszaállítása olyan, mintha a piros aranyat próbálnánk visszanyomni a tubusba, nem lehetetlen, de pokolian nehéz lesz.