Fennállásának századik évfordulóját ünnepli a Hajdúdorogi Egyházmegye. A görögkatolikusok a centenáriumi év tiszteletére számos programmal készülnek. A centenáriumi év február 18-án, szombaton, Hajdúdorogon egy történelmi konferenciával kezdődik, ahol bemutatják a Magyar Postának az évfordulóra kiadott bélyegeit, vasárnap pedig Püspöki Szent Liturgiát tartanak egyházi és világi méltóságok részvételével. Az évforduló alkalmából egy kiadvány is napvilágot lát az egyházmegye történetéről, valamint számos konferenciát tartanak.

A Hajdúdorogi Egyházmegye létrejötte

A Hajdúdorogi Egyházmegyét – a magyar katolikus egyház főkegyuraként - Ferenc József király alapította 1912. május 6-án. Az alapítást egy hónappal később X. Szent Piusz pápa hagyta jóvá a Christifideles graeci kezdetű bullával.

A Hajdúdorogi Egyházmegye felállításával a történelmi Magyarországon egy új görögkatolikus egyházkormányzati egység jött létre, mely a magyar ajkú és identitású bizánci szertartású katolikus közösségeket fogta össze. 1912-ig a magyar görögkatolikusok az ószláv liturgikus nyelvű munkácsi és eperjesi, illetve a román liturgikus nyelvű nagyváradi, szamosújvári és gyulafehérvár-fogarasi egyházmegyék joghatósága alá tartoztak. A magyar görögkatolikusok a 19. század első évtizedeitől kezdve törekedtek arra, hogy a magyar nyelv használata
a liturgikus cselekményekben egyre nagyobb teret nyerjen. A kéziratban terjedő magyar nyelvű liturgia-fordítások azonban nem kaptak egyházi jóváhagyást, mivel a katolikus egyház törvényei szerint a nemzeti nyelvek – köztük a magyar – nem tartoztak a liturgiában használható szent nyelvek közé (ezen csak a II. Vatikáni Zsinat változtatott, 1962-1965). A magyar nyelv liturgikus használatának engedélyezését a magyar görögkatolikusok egy saját egyházmegye felállítása révén vélték elérhetőnek. Ezt a célt tűzte ki maga elé az 1868-ban a legnagyobb magyar görögkatolikus városba, Hajdúdorogra összehívott kongresszus, melyen harminchárom magyar görögkatolikus egyházközség képviseltette magát. A kongresszus által megválasztott Állandó Végrehajtó Bizottság, melynek tevékenységét 1898-tól a Görög Szertartású Katholikus Magyarok Országos Bizottsága egészítette ki, évtizedeken keresztül küzdött a magyar görögkatolikus püspökség felállításáért és a magyar nyelv liturgikus használatának engedélyezéséért. A Hajdúdorogi Egyházmegye felállításáig vezető úton a mozgalom három fontos eredményt ért el. 1873-ban Hajdúdorog székhellyel a Munkácsi Egyházmegyén belül külhelynökség jött létre a magyar ajkú egyházközségek számára. Bár a külhelynökség mint egyházkormányzati egység nem felelt meg a magyar görögkatolikusok elvárásainak, a Danilovics János külhelynök kezdeményezésére felállított liturgikus fordító-bizottság a legfontosabb szertartáskönyvek magyarra fordításával óriási szolgálatot tett a magyar görögkatolikus ügynek. A harmadik kiemelkedő eredmény az 1900-ban Rómába szervezett szentévi zarándoklat, melynek alkalmával a magyar görögkatolikusok mintegy félezer fős csoportja a katolikus egyház központjában bizonyíthatta önnön létezésének tényét. Ez utóbbira azért volt szükség, mert a magyar görögkatolikusok mozgalma a 19. század végére aktuálpolitikai színezetet kapott, és a többségi magyar társadalom és a nemzetiségek közötti egyre fokozódó ellentét szövegkörnyezetébe került. A nemzetiségek egyes egyházi és politikai képviselői a magyar görögkatolikusok mozgalmában a magyar kormány elmagyarosító politikájának eszközét látták, s aggályaiknak nemzetközi fórumokon, köztük a római Szentszék kormányzati szerveinél is, hangot adtak. Ezzel szemben a magyar görögkatolikusok törekvéseik lelkipásztori megalapozottságát hangoztatták, s rámutattak, hogy ekkor Magyarországon már mintegy kétszázezer olyan bizánci szertartású katolikus élt, akik a román vagy ószláv szertartási nyelvet nem értették. Mivel a magyar közjog szerint új egyházkormányzati egységek létesítését a kormány indítványára az uralkodó rendelte el, a magyar görögkatolikus egyházmegye felállítása óhatatlanul is a politikai játszmák részévé vált. A magyar kormány álláspontja hosszú időn át az volt, hogy egy magyar görögkatolikus egyházmegye felállítása csak akkor indokolt, ha a Szentszék engedélyezi a magyar nyelv liturgikus használatát. Amikor azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a Szentszék ebben a kérdésben nem fog engedni, a kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy a magyar egyházmegye feladata lehet a szentszéki engedély kieszközlése. Ilyen előzmények után érlelődött meg a döntés, mely 1912 májusában a Hajdúdorogi Egyházmegye felállításához vezetett. Mind a magyar görögkatolikus egyházmegye megalapítása, mind pedig az új egyházkormányzati egységbe besorolt egyházközségek kijelölése nagy belpolitikai vihart kavart. Elsősorban a román egyházmegyék püspökei, illetve a Román Nemzeti Párt képviselői tiltakoztak a döntés ellen, melyben nemzeti érdekeik megsértését látták.

Az újonnan felállított Hajdúdorogi Egyházmegye első püspökévé az uralkodó Miklósy István, sátoraljaújhelyi parókust nevezte ki, kinek felszentelésére 1913. október 5-én Hajdúdorogon került sor. Az új püspök ideiglenes székhelyéül Debrecent választotta, mert ekkor a magyar kormány még nem nyilatkozott arról, hogy a Szentszékkel való tárgyalások során tett vállalásait, vagyis az új egyházmegye központi intézményeinek kiépítését és anyagi alapjainak megteremtését, milyen formában és hol kívánja teljesíteni. Az anyagi alapok megteremtése terén azért volt szükség a teljes körű állami szerepvállalásra, hogy munkácsi, eperjesi, nagyváradi, gyulafehérvárfogarasi és szamosújvári egyházmegyék semmilyen anyagi veszteség ne érje.
Az egyházmegye megszervezését 1914 februárjában súlyos tragédia árnyékolta be. Az első világháború előszeleként Miklósy István ellen bombamerénylet történt, melynek szálai a román elkövetőkön keresztül az orosz titkosszolgálathoz vezettek. Az 1914. február 23-án a debreceni ideiglenes püspöki hivatalban felrobbant pokolgép megölte Miklósy püspök három közvetlen munkatárását, Jaczkovics Mihály helynököt, Slepkovszky János püspöki titkárt és Csatth Sándor jogtanácsost. A debreceni bombamerénylet után Miklósy püspök székhelyét Nyíregyházára helyezte át, ahol ma is található. Az első világháborút lezáró határmódosítások következtében a Hajdúdorogi Egyházmegye elveszítette parókiáinak mintegy felét. A trianoni Magyarországon a görögkatolikus számaránya a korábbi 10 százalékról mindössze 2 százalékra csökkent. A görögkatolikusok társadalmi-politikai súlyának drasztikus visszaesése azzal a konkrét hátránnyal is járt, hogy a magyar állam nem kívánta az 1912-ben vállalásait teljesíteni, így az egyházmegye anyagi alapok és létfontosságú központi intézmények (püspöki rezidencia, papnevelő intézet, tanítóképző, stb.) nélkül maradt. Ezek kiépítése hosszú évtizedeket vett igénybe, s gyakorlatilag napjainkban is zajlik.