Január 6-án, vízkereszt ünnepén szedik le a karácsonyfát, és ekkor veszi kezdetét a farsangi időszak is. Az ünneppel régen számtalan népszokás járt együtt, melyek mára feledésbe merültek, vagy legalábbis nagyon kevés helyen él még a hagyományuk.

A vízkereszt eredetileg Jézus szülésének ünnepe volt, de ez még a III. században átkerült december 25-re. Attól kezdve Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban, az első csodatételét a kánai menyegzőn, illetve a háromkirályokat ünnepelték ezen a napon. A Magyarországon kialakult hagyomány szerint vízkeresztkor szentelt vízzel itatták meg az állatokat, hogy egészségesek legyenek az új esztendőben. A szentelt vizet önmagukra is locsolták az emberek a betegségek és a rontás ellen – az 1499. évi boroszlói szertartáskönyv szerint az igazi pap által megszentelt víz a dögvész, a mérgek, a békák és a mérges férgek ellen is jó.

Ide kapcsolódik a házszentelés hagyománya is, mikor a papok végigjárták és szentelt vízzel hintették meg a házakat, ólakat, valamint felírták a házak falára a három napkeleti király nevének kezdőbetűjét. Szokás volt a háromkirályjárás is, mely során a gyerekek beöltöztek Gáspárnak, Menyhértnek, Boldizsárnak, és eljátszották a felnőtteknek a napkeleti bölcsek történetét. Ezekből a népszokásokból mára többnyire csak az maradt fent, hogy ilyenkor szokták leszedni a karácsonyfát.

A többi országban más hagyományok is kapcsolódnak a január hatodikai ünnephez.Olaszországban például ilyenkor az öreg, jó boszorkány ajándékot hoz a jó gyerekeknek. Latin-Amerikában több helyen a gyerekek ilyenkor kapnak ajándékokat karácsony helyett. Franciaországban, Spanyolországban és Portugáliában pedig süteményt sütnek, melyekbe kis ajándékokat rejtenek – aki ezt megtalálja, az lesz a nap királya.