Gazda László, országgyűlési képviselő az ünnepi eseményről így emlékezett meg:

„ 1848 nem csupán a magyar nemzet csodálatos szabadságszeretetének, hanem kivételes egységének pillanata is. Voltak még a századok során szabadságharcaink, voltak forradalmaink is, de sohasem tudtunk annyira egyek lenni, annyira egy lélekként lelkesedni, mint akkor.

Ahogy az lenni szokott a kisebb-nagyobb emberi közösségekben, minket is, számtalanszor megosztottak pillanatnyi egyéni érdekek és rosszul értett közösségi célok is, hiszen néha ugyanazokra az eszmékre hivatkozva fordultak egymással szembe eleink. Ezelőtt 162 esztendővel viszont, március 15-én és az azt követő nehéz hónapokban nem sikerült minket megosztani, nem sikerült az összekovácsolódott nemzeti egységet szétzúzni. Pedig sokfélék voltak az akkori magyarok is, sem indulatban, sem gondolatban nem voltak egyformák.

Mégis mindegyikükre szükség volt a szabadságharcban. Szükség volt Petőfi Sándorra, a könyörtelenül szókimondó költőre, aki először kiáltotta világgá, hogy választani kell: rabok leszünk vagy szabadok!

Szükség volt Kossuth Lajosra, aki tudott vezetője lenni egész nemzetének miközben Petőfi Sándor talán túl óvatosnak tartotta őt, a békepártiak meg túl merésznek. Szükség volt Széchenyi Istvánra, aki másképpen gondolkozott az eszközökről, mint Kossuthék, de a célok tekintetében egyek voltak, és az ő reformgondolatai nélkül talán a forradalom sem lett volna. Szükség volt a lengyel létére velünk tartó és értünk küzdő Bem József tábornokra. Szükség volt az Agyagfalván összegyűlő székelyek vitatkozó sokféleségére, és még inkább szükség volt Berde Mózesék megfontolt, de következetes politikájára, mert ezáltal időt nyert a háromszéki székelység, hogy felkészülhessen az önvédelemre.”

Majd végezetül Gazda László képviselő Úr elmondta:

„’48 az európai magyarság káprázatos világteljesítménye volt. Azért, mert kompromisszumkész volt, befogadó és összefogó. Mert tudott hinni, tudott adni, tudott kérni, de tudott fölemelni. Az a nemzedék nem a költségvetésben és a pénzügyi egyensúlyban hitt, hanem a jövő Magyarországáról gondolkodott távlatosan. Célja nem a másik boldogító megsemmisítése volt, hanem a felelős nemzeti kormányzás.
Ezt az ünnepet soha semmilyen galád igyekezet nem tudta elvenni tőlünk. Erről a napról mindig úgy éreztük, hogy a miénk. Senki sem mondhatja róla, hogy annyiféle ’48 van, ahányan átélték.”

Nézze meg az eseményen készült fotókat!

Olvassa el Gazda László teljes ünnepi köszöntőjét!