A pitvarfibrilláció, vagy más néven pitvarremegés az egyik leggyakoribb szívbetegség, mely a szívritmuszavar egyik formája. A probléma legsúlyosabb veszélye a szíven belüli vérrög-képződés, ami akár halálos kimenetelű is lehet - hívja fel a figyelmet Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.

Mi az a pitvarfibrilláció?

A kor előrehaladtával egyre inkább gyakoribbá válnak a szívpanaszok, melyek közül a pitvarfibrilláció fordul elő a legtöbbször. A betegség leírásának hatalmas irodalma van, ám leegyszerűsítve a lényege a szív működési ütemének, ritmusának megváltozása, melynek során a pitvarok percenként 3-400-szor húzódnak össze (ezért remegés a neve). Ehhez társul az, hogy a pitvari ingerületek szabálytalan időközökben tevődnek át a kamrákra és hoznak létre összehúzódást. A pitvarok „remegése” során kiváló alkalom nyílik fali véralvadékok képződésére, amik a kamrákba kerülve igen gyorsan kilökődnek a perifériára és az anatómiai okok miatt elsősorban az agyi artériákban kötnek ki. Ezeket elzárva alakul ki a stroke, vagy gutaütés.

Hátterében leggyakrabban magasvérnyomás betegség, pajzsmirigy túlműködés, illetve veleszületett szívbetegség vagy a szívbillentyűk betegsége áll, ám előfordulhat, hogy a vizsgálatok során semmilyen mögöttes okra nem derül fény.
A problémára általában szabálytalan szívverés, légszomj, szédülés és mellkasi fájdalom hívja fel a figyelmet, viszont – bár elég gyakran - megeshet, hogy tünetmentes, és csak egy orvosi vizsgálat során derül fény a betegségre. Viszont, ha már kialakul az agyi károsodás, akkor már nagy baj van - teszi hozzá a professzor.

Fokozott trombózis-kockázat

Mivel ez az állapot pedig igencsak kedvez a vérrögök kialakulásának, ez nagyon veszélyes, mivel a keletkezett trombus a vérárammal elsodródhat, thromboembóliás esetet, leggyakrabban agyembóliát, stroke-ot okozva, mivel az elszabadult vérrög elzárhatja az erekben a véráramlás útját - figyelmeztet Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.

Fontos a megelőzés

Pitvarfibrilláció kezelésének fontos részét képezi az antikoaguláns, azaz a véralvadásgátló terápia, hogy el lehessen kerülni a veszélyes szövődményeket. Erre a célra K-vitamin antagonisták, illetve az új típusú orális véralvadásgátlók (NOAC) szolgálnak. Az aszpirin hatása elég vitatott.

Tanulmányok szerint bár mindegyik gyógyszercsalád használatával csökkenteni lehet a vérrögösödés kockázatát valamennyire, ám ez utóbbiak kevesebb melléhatással rendelkeznek és alkalmazásuk is lényegesen egyszerűbb, hiszen nem szükséges hozzá a folyamatos monitorozás. (Azt viszont érdemes hozzátenni, hogy sajnos a leggondosabb kezelés mellett is 1-2 százalékban előfordulhat a stroke).
Természetesen, hogy melyik készítmény és milyen dózisban az ideális a beteg számára, azt megelőző vizsgálatok és az illető kora, neme, testsúlya, egyéb betegségei alapján döntik el.